Előzmények.

Az Ipari Forradalom idején 1769-1850 között, még nem gondoltuk, hogy százötven-készáz év múlva milyen lázas igyekezetben lesz az emberiség, hogy azokat a találmányokat amikkel megalapozták a nyugat technikai és gazdasági kiugrását, leváltsák olyan eszközökre, amik nem terhelik túl a környezetet és ezen keresztül megállítható az az ökológiai katasztrófa aminek az előszelét már igencsak az arcunkon érezhetjük.

Az átalakulás az eleinte szénfűtésű gőzgép feltalálásával és a kezdetben textilüzemekben elindult gépesítéssel kezdődött. Az ipari forradalom technológiai és gazdasági folyamatainak a gőzhajó és a gőzvasút bevezetése adott újabb lendületet. A folyamatok a 19. században újabb forradalmi változásokhoz vezettek és továbbgyűrűztek az egész világra (második ipari forradalom).

Az eredményeket ismerjük. Érezzük, szagoljuk, ízleljük és tökéletes függésbe kerültünk tőle.

A dolog szellemi oldala sem kevésbé riasztó és természetesen pontosan ez a tudati attitűd vezet ahhoz, hogy ezek a negatív tendenciák globális méretekben változtatják meg a minket körülölelő környezetet.

Ahogyan a tudatunk terhelődik túl az ott felhalmozott felesleges információval, előítélettel, indulattal és vágyakkal, úgy telik meg a természet is szeméttel.

Ahogy haladunk "előre" az individualizációban, egyre nagyobb mértékben szakítjuk ki magunkat a természet egészséges testéből és azokból az alapvető építőkövekből, mint a család és a szűkebben vett közösség.

Szellemi értelemben egyedül maradtunk és ez csak és kizárólag meghasadt, kettős látásmódunknak köszönhető, ami a világot alanyra és tárgyra hasítja ketté.

Így nem csoda, hogy sokan nem tudnak és nem is képesek közösséget és azonosságot vállalni akkor amikor azt a szükség megkívánja.